Kóanok

A kóanok (kung-an) kialakulása

A Lin-csi iskolához köthető a tanítás radikális újítása, hogy meghaladja a racionális tudatot, szerinte azt föl kell cserélni azzal, ami fölötte áll az észszerűségnek, és intutitív, nem dualisztikus alapon működik. Ez a képesség születéstől benne rejlik minden emberben, de csak a megfelelő gyakorlatokkal lehet felszabadítani. Ennek egyik módja a Szung-korban megjelent kóan (koan) műfaja, mely a chan pátriárkák és mesterek életéből vett anekdoták, a mester és tanítványa közötti dialógusok, paradox kijelentések és különös gesztusok leírása. A mester a tanítványoknak adta föl ezeket a történeteket, hogy azok a tanítványok kísérletet tegyenek a kóanok megoldására. A megoldás csak az ember saját intellektuális korlátainak átlépésével sikerülhet, így a mások megvilágosodását elmesélő történet maga is a megvilágosodás eszközévé válik. Ezek olyan rövid talányok, melyek értelmét pusztán logikai elemzéssel lehetetlen megfejteni. Egyfajta intuíció révén lehet őket megérteni, melyek közelebb visznek a tudat megértéséhez. Koanok

Rendeltetése, hogy aláaknázza a fogalmi gondolkodást, és végső kétségbeesésbe ejtse a gyakorlót – ez őrültség. Aztán szépen rájövünk, hogy nem is a kóan őrült, hanem mi! Megoldása segítheti tisztánlátásunkat, de ha felcímkézzük azt – ’ezt is tudom, milyen jól tudommal ”- akkor az elért tapasztalás máris sérült és újratermeljük az azt megelőző, ellentétekre szakadt hozzáállásunkat. Koanok

Nézőpont Egyszer a mester levelet írt. A tanítványok úgy tudták, valami kétes hírű nőnek. A mester úgy tudta, elöljárójának az elkorhadt tetőgerendák ügyében. A postás úgy tudta, egy levelet kézbesít.

Itt és mostEgy szerzetes így szólt Dzsósúhoz:Most léptem be a kolostorba, kérlek taníts engem!Megetted már a rizskásádat?Igen.Akkor a legjobb, ha elmosod a tálat – mondta neki Dzsósú.Ezzel a szerzetes elnyerte a világosságot.

Létrehozunk„Nobushige, a katona azt kérdezte Hakuintól, a híres Zen Mestertől:Valóban van Paradicsom és Pokol?Te ki vagy? – érdeklődött Hakuin.Szamuráj vagyok. – válaszolt Nobushige.Te! Szamuráj! Miféle uraságnál szolgálsz te? Úgy nézel ki mint egy koldus!Nobushige felbőszülten rántotta elő kardját.Úgy! Szóval kardod is van! Talán untatlak, hogy le akarod vágni a fejem?Nobushige felemelte a kardját.Csak tessék. Nyitva a Pokol kapuja. – jegyezte meg Hakuin.Ekkor a szamuráj leengedte a kardot és mélyen meghajolt.Csak tessék. Nyitva a Paradicsom kapuja. – mondta a Mester.Mennyország és Pokol; a mindennapjainkban vannak” Koanok

TapasztalásMester, mire tanítanak a könyvek?Olvasásra.

A helyes útMester, hogyan találok rá a helyes útra?Ezt Li-Suantól kérdezd.Ő tudni fogja a választ?Nem. De már régóta egyedül él, és biztosan örül majd a látogatásodnak. Koanok

Hogy lehetne eltölteni az időt?Történt egyszer, hogy három Zen tanítvány, név szerint Nan-csüan, Hszi-tang és Paj-csang elkísérték mesterüket, Ma-cut holdfényes sétájára.Mi a véleményetek – kérdezte Ma-cu -, hogyan lehetne a legjobban eltölteni ezt a remek időt?Egy szent szöveget kellene tanulmányoznunk – szólalt meg elsőként Hszi-tang.Elmélkedésre kiváló alkalom ez – mondta Paj-csang.Hallván társai válaszát, Nan-csüan szó nélkül sarkon fordult, és faképnél hagyta őket.A szent szöveg legyen a te gondod, Hszi-tang! Paj-csang, te pedig valóban igen tehetségesen elmélkedsz. Én azonban mégis úgy döntök, hogy Nan-csüannal tartok – mondta Ma-cu.

???Hány fa egy erdő?

Köznapi tudatDzsósú megkérdezte Nanszent mestert:Mi az Út?Nanszen: – A köznapi tudat az Út.Próbáljam keresni?Nanszen: – Ha megpróbálod, eltávolodsz tőle.Hogyan ismerhetem az Utat keresés nélkül?Nanszen:Az Út nem tudás, vagy nem-tudás kérdése. A tudás káprázat, a nem-tudás zavarodottság. Mikor valóban elérted az igaz Utat kétségen kívül, olyan tágasnak és határtalannak fogod találni, mint az űr. Hogyan lehetne róla a helyes és helytelen szintjén beszélni?Ezekkel a szavakkal Dzsósú hirtelen megvilágosodott.

ÉrveléseinkAmikor arról kérdezték, hogy miért nem érvel soha senkivel, a Mester a következő történettel válaszolt.Egyszer egy öreg mesterember azt mondta a barátjának:Tudod, örülök, hogy apám akarata érvényesült, így kovács lettem. Mert ha fogorvos lettem volna, ahogy anyám akarta, akkor felkopott volna az állam.Miért? – kérdezte a barátja.Harminc éve vagyok ebben a kovácsműhelyben, de egyetlen egyszer sem jött be senki fogat húzatni.A Mester ezzel fejezte be:Ilyen logikából alakítják ki az érvelést. De ha látsz, akkor nincs szükséged logikára. Koanok

Lássunk tisztánDzsósú elment egy remete kunyhójához, és bekiáltott:Bent van a mester? Bent van a mester?A remete felemelte az öklét.Túlságosan sekély itt a víz, hogy lehorgonyozzak – mondotta Dzsósú, és továbbment.Később odaért egy másik szerzetes kunyhójához, és itt is bekiáltott a kunyhóba:Bent van a mester? Bent van a mester?A remete, mint a másik, felemelte az öklét.Szabadon adsz, és szabadon veszel, szabadon ölsz, és szabadon mentesz életeket – mondta Dzsósú, és mélyen meghajolt.Mumon hozzáfüzése: Mindkettő felemelte az öklét. Mégis miért fogadható el az egyik, és miért vetendő el a másik? Áruld el, mi nehéz ebben? Ha meg tudod adni a kulcsszót a probléma tisztázásához, meg fogod érteni, hogy nincs csont Dzsósú nyelvében. Egyeseket felsegít, de ugyanakkor leüt másokat teljesen szabadon. De itt hívom fel a figyelmedet, a két remete is átlátott ám Dzsósún. Ha azt állítod, van valami, ami megkülönbözteti a két remetét, nincs szemed az értéshez. Ha azt állítod, nincs semmi, ami megkülönböztetné a kettőt, nincs szemed az értéshez.A zen tanítványok gyakran vonultak el kis remetekunyhókba, hogy zavartalanul tanulmányozhassák a zent egy távol eső helyen.Dzsósú zen mester (778-897) korának legkiemelkedőbb zen mestere volt. Viszonylag fiatalon, tizenhat évesen világosodott meg, de még hosszú éveken át dolgozott magán, hogy azt, amit akkor fiatalon meglátott, képes legyen meg is valósítani. Nyolcvan éves volt már, amikor úgy érezte, tiszta szívvel elvállalhatja a kolostor vezetését. Hála hosszú életének, további negyven évig tanított ebben a kolostorban. Sok-sok tanítvány köszönhette neki szellemi előrehaladását. Tanítási módszerét „az ajak és nyelv zenjé”-nek szokták nevezni, mert elsősorban szavai voltak inspirálóak. Amit mondott, első pillanatra hétköznapinak tűnhet, mégis a legnagyobb figyelmet érdemli, mert csak hosszabb idő után, elmélyült tanulmányok során bontakoznak ki az értés mélységei.A kóan a megítélés és a megítéltetés kérdését veti fel. De vonatkoztassuk magunkra a kóant. Vajon egy kiváló zen mester meg tudja-e ítélni a tanítvány szellemi helyzetét, meg tud-e ítélni bennünket? Esetleg úgy érezzük, pontosan annyit tudunk mint a másik, és mégis azt a másikat dicsérik meg. Hogyan lehet ez? A két mozdulat tökéletesen egyforma, a két megjelenés tökéletesen egyforma, de az ember, aki mozdul, mégsem egyforma. Az egyik értékes, a másik nem.Nem elég tehát megfelelően mozdulni, helyes következtetésre jutni, jól gondolkozni, elismert cselekedeteket tenni, elvárásoknak megfelelni. Lehetünk mások szemében tökéletesen sikeresek, mégis egy tiszta szemű ember észre fogja venni, hogy bensőnkben nincs minden rendben. De vajon ki ez a tiszta szemű ember? Vajon Dzsósú-e az, aki látja a mi hibánkat?Nem kell nagyon messzire mennünk, hogy ilyen embert találjunk. Karnyújtásnyira sincs tőlünk. Közvetlenül a tudatunkba lát, és ez megkülönbözteti mindenki mástól. Mégis, hogyan lehet, hogy nem őt kérdezzük meg, hogy nem az ő véleményére hallgatunk? Ez az igazi rejtély. Azon gondolkozunk, hogy Dzsósú miként tud különbséget tenni, meg azon, hogy miért felel meg az egyik és miért nem a másik. De nem jut eszünkbe feltenni a kérdést, magunknak: „Bent van a mester? Bent van a mester?”(Dobosy Antal fordítása és kommentárja. Megjelent: A Tan Kapuja Buddhista Egyház Tájékoztatójában 17. szám 2002. ősz) Koanok

ÉrzékelésHa a dió fejeden koppan, a koppanást érzed, vagy a diót?

TitokMester, mi a boldogság titka?Nincs titok – mondta a mester. S hozzátette: – Nincs boldogság.Később pontosította:Nincs mester.